{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekmeleg\u00edt\u0151","provider_url":"https:\/\/lelekmelegito.cafeblog.hu","author_name":"Phoebe","author_url":"https:\/\/lelekmelegito.cafeblog.hu\/author\/phoebe\/","title":"Gyermek\u00e9n\u00fcnk","html":"<h2><a href=\"http:\/\/hogyanlegyelboldog.freeblog.hu\/archives\/2011\/01\/24\/Mit_tanuljunk_a_hromvestl_Mit_nyomjunk_el_a_hromves_nnkbl\/\" rel=\"bookmark\"><span style=\"color: maroon\">Mit tanuljunk a h\u00e1rom\u00e9vest\u0151l? Mit nyomjunk el a h\u00e1rom\u00e9ves \u00e9n\u00fcnkb\u0151l?<\/span><\/a><\/h2>Egy kicsit szem\u00e9lyes ind\u00edttat\u00e1s\u00fa lesz ez a poszt, (mondjuk a t\u00f6bbi is az), azon gondolkodtam, hogy mennyi mindent eltanulhatok a h\u00e1rom\u00e9ves gyerekemt\u0151l. Ami csak jav\u00edthat a h\u00e9tk\u00f6znapjaimon. \u00c9s van egy sor olyan tulajdons\u00e1g is, amit feln\u0151ttk\u00e9nt gyakran rosszul kezel\u00fcnk, mert mindenkiben lakozik egy h\u00e1rom\u00e9ves \u00e9n.<br \/>Hihetetlen, de igaz, hogy <em>egy h\u00e1rom\u00e9ves mindennek tud \u00f6r\u00fclni. Vegy\u00fck a mai napot!<\/em>Ha reggel azt mondom neki, hogy felveheti a r\u00f3zsasz\u00edn&nbsp; baglyos p\u00f3l\u00f3j\u00e1t, akkor majd kiugrik a b\u0151r\u00e9b\u0151l. Ha folytatom, hogy elmegy\u00fcnk a k\u00f6nyvt\u00e1rba, \u00e9s visszavissz\u00fck a k\u00f6nyveket, akkor szaladg\u00e1l a boldogs\u00e1gt\u00f3l. A boltban mindig \u00e1rulnak forr\u00f3 leveseket, \u00e9s gyakran vesz\u00fcnk egy adagot, amit ketten esz\u00fcnk meg egy kis keny\u00e9rrel, ott helyben, a kocsiban, mert tov\u00e1bb nem k\u00e9pes v\u00e1rni. De ha meghallja, hogy vesz\u00fcnk levest, \u00e9s majd kint megessz\u00fcnk, ugr\u00e1l \u00f6r\u00f6m\u00e9ben. Egy ideje \u00e1tragadt r\u00e1m ez a mentalit\u00e1s, ugr\u00e1lni nem ugr\u00e1lok ugyan, de nagy \u00f6r\u00f6mmel k\u00f6zel\u00edtek az addig teljesen semleges levespulthoz. Ma is ett\u00fcnk egy levest egy\u00fctt, \u00e9s \u00e9szrevettem magamon, hogy ezt a teljesen semleges dolgot, a gyerek hat\u00e1s\u00e1ra eg\u00e9szen nagy \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1rom, azaz <em>a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1som v\u00e1ltozott meg egy mindennapinak mondhat\u00f3 esem\u00e9nyhez. <\/em>Arra gondoltam, hogy m\u00e1s esem\u00e9nyt is n\u00e9zhetek m\u00e1s szemmel, \u00e9s noha a mos\u00e1st vagy a porsz\u00edv\u00f3z\u00e1st nem fogom kit\u00f6r\u0151 \u00f6r\u00f6mmel v\u00e1rni, <em>mindennapi cselekv\u00e9sekhez kapcsolhatok \u00f6r\u00f6mk\u00f3dot, \u00e9s m\u00e1ris jobban telik egy nap.<\/em><br \/><strong>Feladat: keress\u00fcnk a napunkban valamit, amit k\u00f6nnyen tudunk \u00f6r\u00f6mm\u00e9 alak\u00edtani<\/strong>.Pl vigy\u00fcnk egy j\u00f3 k\u00f6nyvet a metr\u00f3n val\u00f3 z\u00f6tyk\u00f6l\u0151d\u00e9shez, \u00e9s akkor ahelyett, hogy a t\u00f6megen, meg a szagokon bosszankodn\u00e1nk, v\u00e1rni fogjuk az utaz\u00e1st, mert v\u00e1rni fogjuk a k\u00f6nyv\u00fcnk folytat\u00e1s\u00e1t!(kipr\u00f3b\u00e1lt m\u00f3dszerem)<br \/>Nos, amit biztosan <em>\u00e9rdemes elfojtanunk<\/em> a megmaradt h\u00e1rom\u00e9ves \u00e9n\u00fcnkb\u0151l, az k\u00e9t dolog, a<em> most-azonnal-kell-mert-ha-nem-toporz\u00e9kolok<\/em>, azaz a kiv\u00e1r\u00e1s hi\u00e1nya \u00e9s a <em>k\u00e9t-percig-elfoglalom-magamat-azt\u00e1n-r\u00e1unok, avagy a kitart\u00e1s hi\u00e1nya<\/em>. Szerencs\u00e9re ez ut\u00f3bbival soha nem volt gondom, m\u00e1r gyerekk\u00e9nt is letettek egy adag sz\u00ednes filccel, \u00e9s \u00f3r\u00e1kig elrajzoltam,de a kiv\u00e1r\u00e1ssal k\u00fczd\u00f6ttem magam is.<br \/><em>A kiv\u00e1r\u00e1sban azonban az&nbsp;a neh\u00e9z, hogy az ember viszony\u00edt m\u00e1sokhoz<\/em>. Amikor 18 \u00e9vesen nem volt pasim, akkor bosszantott, hogy m\u00e1soknak m\u00e1r volt, amikor 23 \u00e9vesen egy pocs\u00e9k munkak\u00f6rben h\u00faztam az ig\u00e1t, akkor is b\u00e1ntott, hogy m\u00e1soknak m\u00e1r norm\u00e1lis hely\u00fck van, <em>vagy csak \u00e9n k\u00e9pzeltem, hogy van, \u00e9s egyb\u0151l elfogott a g\u00f6rcs, hogy meddig kell m\u00e9g v\u00e1rnom, hogy az \u00e9letem s\u00ednen legyen?<\/em><br \/>A viszony\u00edt\u00e1sr\u00f3l akkor szoktam le, amikor a gyerekem megsz\u00fclet\u00e9se ut\u00e1n szorong\u00e1si beteg lettem. Noha a gyerek megsz\u00fclet\u00e9se \u00e1ltal\u00e1ban m\u00e1sokn\u00e1l extatikus \u00e9lm\u00e9ny, \u00e9s boldogs\u00e1g, nekem<em> be kellett l\u00e1tnom, hogy velem nem fog \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nni, b\u00e1rmilyen f\u00e1j\u00f3 is ezt elfogadni. Akkor kezdtem f\u00f3kusz\u00e1lni arra, hogy az \u00e9n \u00e9letem hogy fog alakulni, nem a m\u00e1sok\u00e9, csakis az \u00e9n megtett utam kezdett sz\u00e1m\u00edtani.<\/em> Mivel a k\u00f6rny\u00e9kemen sem volt olyan, akit \u00e9rintett volna a probl\u00e9ma, hamar r\u00e1j\u00f6ttem, hogy meg\u00e9rt\u00e9sre nem igaz\u00e1n sz\u00e1m\u00edthatok, az emberek egyszer\u0171en inf\u00f3hi\u00e1nyban szenvedtek err\u0151l a dologr\u00f3l, \u00e9s mindenki j\u00f6tt a sztereot\u00edpi\u00e1kkal, amikre magam is v\u00e1rtam, hogy mennyei boldogs\u00e1gban kell \u00faszni a kakis pelenk\u00e1k k\u00f6zt. Ehelyett \u00e9n arra f\u00f3kusz\u00e1ltam, hogy volt-e a napomban k\u00e9t perc, amikor nem r\u00e9mk\u00e9pek k\u00f6zt szorongtam, jobb volt-e ez a h\u00e9t, mint az el\u0151z\u0151, ki merek-e menni a lak\u00e1sb\u00f3l a sarkon t\u00fal, \u00e9s a t\u00f6bbi. <em>Nagyon elkezdtem figyelni a saj\u00e1t fejl\u0151d\u00e9semre, a saj\u00e1t meg\u00e9rz\u00e9seimre, nem k\u00e1rhoztattam magam,<\/em> hogy m\u00e9g egy \u00e9v m\u00falva is csak annyit tudtam el\u00e9rni, hogy \u00e9jjel tudjak aludni, vagy hogy a napban t\u00edz perc volt, amikor nem szorongtam,&nbsp;de <em>nem is mer\u00fcltem el az \u00f6nsajn\u00e1latban<\/em>, <em>minden kis el\u0151rel\u00e9p\u00e9st \u00fcnnepeltem<\/em>. <em>Id\u0151nk\u00e9nt elkaptak a k\u00e9telyek,<\/em> hogyne kaptak volna el, amikor az orvos sem tudott semmi biztat\u00f3t mondani, de arra gondoltam, hogy csak kim\u00e1szom ebb\u0151l, annyira nem lehetek szerencs\u00e9tlen. Van egy metr\u00f3\u00e1llom\u00e1s, ahol a felfele vezet\u0151 \u00fat v\u00e9gtelen hosszan vezet ki a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gb\u0151l a napf\u00e9nyre. Sok\u00e1ig \u00fagy k\u00e9pzeltem, a teteje,a f\u00e9ny a gy\u00f3gyul\u00e1s, \u00e9s \u00e9n haladok ezen az \u00faton, m\u00e9g, ha lassan is, felfele. Sokszor \"bem\u00e9rtem\", hol is \u00e1llok ezen az \u00faton, visszan\u00e9ztem lefele, hogy mit tettem meg, \u00e9s el\u0151ren\u00e9ztem, hogy hol van a c\u00e9l.<br \/><em>K\u00e9s\u0151bb eg\u00e9szen hasonl\u00f3an \u00e1lltam a c\u00e9ljaimhoz is hozz\u00e1. Elkezdtem ler\u00e1zni a negat\u00edv viszony\u00edt\u00f3&nbsp;gondolatokat, <\/em>hogy bezzeg ez itt tart, az annyit keres, \u00e9s egyszerre v\u00e9gezt\u00fcnk, \u00e9s <em>arra kezdtem f\u00f3kusz\u00e1lni, hogy nekem mi sz\u00e1m\u00edt, \u00e9n mit akarok el\u00e9rni<\/em>. Amikor <em>siker\u00fclt valami r\u00e9szc\u00e9l, azt \u00fcnnepeltem, amikor v\u00e1rni kellett, akkor v\u00e1rtam al\u00e1zattal, gyakran visszatekintettem, hogy honnan indultam<\/em>, \u00e9s mit teljes\u00edtettem. Ez ut\u00f3bbi -<em>metr\u00f3l\u00e9pcs\u0151s m\u00f3dszer<\/em>-, mindig nagy seg\u00edts\u00e9gemre van, mert er\u0151t \u00e9s \u00f6nbizalmat mer\u00edthetek a m\u00e1r el\u00e9rt sikerekb\u0151l. Mert olyanok mindig vannak, de <em>negat\u00edv bels\u0151 besz\u00e9ddel sim\u00e1n lebesz\u00e9lj\u00fck magunkat r\u00f3luk.<\/em><br \/><strong>Feladat: fogalmazzunk meg egy \u00e1ltalunk el\u00e9rni k\u00edv\u00e1nt teljes\u00edthet\u0151 c\u00e9lt. Kezdj\u00fcnk tervezni, hogy hogyan jussunk el a megold\u00e1sig. Kezdj\u00fck el l\u00e9p\u00e9senk\u00e9nt a fel\u00e9 halad\u00e1st. Tal\u00e1ljunk egy hossz\u00fa metr\u00f3l\u00e9pcs\u0151t, ha nincs, egy alulj\u00e1r\u00f3l\u00e9pcs\u00f3t, egy l\u00e9pcs\u0151h\u00e1zi l\u00e9pcs\u0151t, \u00e9s&nbsp;n\u00e9ha \"m\u00e1sszuk meg\".Gondolatban f\u00f3kusz\u00e1ljunk a c\u00e9lra.&nbsp;<\/strong>Az elej\u00e9n a l\u00e9pcs\u0151 alj\u00e1n fogunk \u00e1llni gondolatban, ahogy haladunk el\u0151re a c\u00e9lmegval\u00f3s\u00edt\u00e1ssal, egyre t\u00f6bb l\u00e9pcs\u0151fokot kipip\u00e1lhatunk. K\u00e9sz\u00fclj\u00fcnk fel a megreked\u00e9sre is id\u0151nk\u00e9nt, de soha ne hagyjuk el a l\u00e9pcs\u0151t, csak mert h\u00e1rom hete megrekedt\u00fcnk a harmadik l\u00e9pcs\u0151fokon.Hiszen pont ez a l\u00e9nyege a l\u00e9pcs\u0151nek, lassan, \u00e9s kitart\u00f3an kiv\u00e1rjuk, am\u00edg <strong>a c\u00e9lunk, mi, \u00e9s a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek \u00f6sszhangba ker\u00fclnek<\/strong>, \u00e9s feljebb tudunk l\u00e9pni.Kis c\u00e9lokn\u00e1l k\u00e9t h\u00e9t is el\u00e9g a megm\u00e1sz\u00e1shoz, nagy, hossz\u00fat\u00e1v\u00fa tervekn\u00e9l k\u00e9t \u00e9v is lehet, vagy t\u00f6bb.","type":"rich"}