{"version":"1.0","provider_name":"L\u00e9lekmeleg\u00edt\u0151","provider_url":"https:\/\/lelekmelegito.cafeblog.hu","author_name":"Phoebe","author_url":"https:\/\/lelekmelegito.cafeblog.hu\/author\/phoebe\/","title":"Gy\u00e1sz","html":"Abban az id\u0151ben, amikor k\u00fclf\u00f6ld\u00f6n \u00e9ltem, megszoktam, hogy minden \u00e9lethelyzetre, \u00e9letesem\u00e9nyre tan\u00e1csad\u00f3 k\u00f6nyvek sz\u00e1zai \u00e1llnak rendelkez\u00e9semre, ha \u00e9n egyed\u00fcl nem boldogulok vele, vagy m\u00e9lyebben \u00e9rdekel a t\u00e9ma. Nagyon megnyugtat\u00f3 volt ez sz\u00e1momra, f\u0151leg id\u0151sebb bar\u00e1tok, rokonok h\u00edj\u00e1n.\r\n\r\nEgy h\u00f3napja, hogy elvesztettem az egyetlen sz\u00fcl\u0151met. Akkor kezd\u0151d\u00f6tt egy olyan riaszt\u00f3 hull\u00e1mvas\u00fat, hogy k\u00e9ts\u00e9gbeesetten keresg\u00e9ltem el\u0151sz\u00f6r magyar oldalakon, majd n\u00e9h\u00e1ny semmitmond\u00f3 cikkecske ut\u00e1n angolul el\u00e9rhet\u0151, lehet\u0151leg szakirodalomban, hogy mindez, amit \u00e9reztem, rendj\u00e9n van-e? R\u00e1ad\u00e1sul, a gy\u00e1sz t\u00e9mak\u00f6r\u00e9ben k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen megt\u00e9veszt\u0151 m\u00f3don \u00e1temeltek egy n\u00e9gy szakaszos folyamatot a gy\u00e1szra, ami val\u00f3j\u00e1ban nem a gy\u00e1szra vonatkozik, hanem a hal\u00e1l elfogad\u00e1s\u00e1ra, hal\u00e1los betegs\u00e9g eset\u00e9ben (ezek: hitetlens\u00e9g, d\u00fch \u00e9s alkudoz\u00e1s, depresszi\u00f3, elfogad\u00e1s). Alkudoz\u00e1s?Ugyan mit lehet itt m\u00e1r alkudozni? Nem is \u00e9rtettem az eg\u00e9szet, m\u00edg el nem jutottam az eredeti anyagig, ami lesz\u00f6gezi, hogy a hal\u00e1los beteg reakci\u00f3j\u00e1r\u00f3l van sz\u00f3, nem a gy\u00e1szol\u00f3\u00e9r\u00f3l.\r\n\r\nAmi legink\u00e1bb seg\u00edtett az elolvasott cikkekb\u0151l, az az, hogy mindenki m\u00e1sk\u00e9pp reag\u00e1l, ne v\u00e1rjunk magunkt\u00f3l egyfajta reakci\u00f3t<\/strong>, \u00e9s hagyjunk id\u0151t, adjunk id\u0151t magunknak. A sz\u00fcl\u0151m hossz\u00fa betegs\u00e9g \u00e9s szenved\u00e9s ut\u00e1n,t\u00f6bb orvosi mulaszt\u00e1s miatt is t\u00e1vozott. M\u00e1r az \u00e9lete utols\u00f3 k\u00e9t het\u00e9ben csak s\u00edrtam. \u00dagy k\u00e9pzeltem, hogyha meghal,-hiszen naponta b\u00facs\u00faztam m\u00e1r t\u0151le- a s\u00edr\u00e1s majd ugyan\u00fagy folytat\u00f3dik, csak s\u00edrok \u00e9s s\u00edrok, azt\u00e1n valahogy megnyugszom. \u00cdgy volt ez r\u00e9gen, amikor gyerekk\u00e9nt elvesztettem a m\u00e1sik sz\u00fcl\u0151met.\r\n\r\nNem ez t\u00f6rt\u00e9nt. Mikor reggel telefon\u00e1ltak egyszer\u0171en nem \u00e9reztem semmit.<\/strong> Ezen annyira megd\u00f6bbentem, hogy \u00f3r\u00e1k m\u00falva m\u00e1r fent l\u00f3gtam a neten, mert a semmi mellett p\u00e1ni f\u00e9lelem fogott el, hogy meg\u0151r\u00fcl\u00f6k. Hamarosan megnyugodtam, angol nyelv\u0171 f\u00f3rumoz\u00f3k sz\u00e1zai tett\u00e9k fel a k\u00e9rd\u00e9semet, mi folyik itt? Napokig \u00e9ltem ebben a b\u00e9nults\u00e1gban.<\/strong> A b\u00e9nults\u00e1g mellett extr\u00e9m szorong\u00e1st \u00e9reztem a gondolatra, hogy nincs, ez\u00e9rt ezt elhessegettem magamt\u00f3l. Legal\u00e1bb egy h\u00e9t telt el \u00edgy, \u00e9s pokoli volt. Nem tudtam s\u00edrni, ez megr\u00e9m\u00edtett. D\u00fch\u00f6s voltam<\/strong>, az eg\u00e9sz magyar eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyre \u00e9s orvost\u00e1rsadalomra. Joggal.Semmire nem eml\u00e9keztem szinte a sz\u00fcl\u0151mb\u0151l, csak az utols\u00f3 k\u00e9t rettenetes h\u00f3napra a k\u00f3rh\u00e1zban. Ijeszt\u0151 volt.<\/strong>\r\n\r\nV\u00e9g\u00fcl nagyon lassan cs\u00f6kkent a r\u00e9m\u00fclet, elutaztam gyerekkorom nyarainak sz\u00ednhely\u00e9re, \u00e9s ott az els\u0151 este siker\u00fclt s\u00edrni, \u00e9s megk\u00f6nnyebb\u00fclni kicsit. Ami d\u00f6bbenetes volt sz\u00e1momra, mindk\u00e9t sz\u00fcl\u0151m egyszerre gy\u00e1szoltam, noha 25 \u00e9ve, hogy az egyiket m\u00e1r elvesztettem. Olvastam valahol, hogy a \"feln\u0151tt \u00e1rva\" \u00e9rz\u00e9s<\/strong> is komoly trauma, amikor egyszercsak egyed\u00fcl marad az ember a vil\u00e1gban. Hi\u00e1ba van esetleg p\u00e1rja, saj\u00e1t csal\u00e1dja, az \u00e1rvas\u00e1g \u00e9rz\u00e9se akkor is megmarad. Ezt is fel kell dolgozni. Nagyon fontos volt a k\u00f6rnyezetv\u00e1ltoz\u00e1s, a szenved\u00e9s, k\u00f3rh\u00e1z lehangol\u00f3 bevillan\u00f3 k\u00e9pei helyett el\u0151ker\u00fcltek a gyerekkor sz\u00e9p eml\u00e9kei, \u00e9s sok kedves eml\u00e9k a sz\u00fcleimr\u0151l. Nagyon sokat old\u00f3dott a szorong\u00e1som, \u00e9s a hely\u00e9t egyfajta m\u00e9lab\u00fa vette \u00e1t.\r\n\r\nN\u00e9h\u00e1ny napja a temet\u00e9sen<\/strong> m\u00e1r azt \u00e9reztem, amit norm\u00e1lisnak fogadtam el: keserves b\u00e1natot. Ugyanakkor a temet\u00e9s sem olyan volt, mint amilyenre gyerekkoromb\u00f3l visszaeml\u00e9keztem, akkor rettenetesnek \u00e9ltem meg, most egyfajta elenged\u00e9snek \u00e9s lez\u00e1r\u00e1snak,<\/strong> k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen az\u00e9rt, mert majdnem egy h\u00f3nap telt el a hal\u00e1la \u00e9s a temet\u00e9se k\u00f6z\u00f6tt. Azt hiszem, nagy utat tettem meg ezalatt a gy\u00e1szmunk\u00e1val, a b\u00e9nults\u00e1g, p\u00e1nik, szorong\u00e1s \u00e1tadta a hely\u00e9t a tudatos\u00edt\u00e1snak, majd a f\u00e1jdalomnak \u00e9s szomor\u00fas\u00e1gnak.\r\n\r\nAzzal is szembes\u00fcln\u00f6m kellett, hogy a k\u00f6rnyezet kb k\u00e9t-h\u00e1rom h\u00e9t ut\u00e1n m\u00e1r el is felejti, hogy gy\u00e1szol az ember<\/strong>, pedig k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl ekkor kezdi csak felfogni a gy\u00e1szol\u00f3 a hi\u00e1nyt, azt hogy hi\u00e1nyzik az elhunyt.<\/strong> A gy\u00e1sz nagyon hossz\u00fa folyamat \u00e9s bizonyosan lesznek \u00fajabb szakaszai<\/strong> is, mindenesetre nem szabad megriadni att\u00f3l, ha nem \u00fagy gy\u00e1szolunk, ahogy hitt\u00fck, hogy fogunk.<\/strong>\r\n\r\nRem\u00e9lem, aki hasonl\u00f3, szomor\u00fa helyzetbe ker\u00fclt, \u00e9s sok k\u00e9rd\u00e9se van, tal\u00e1n er\u0151t tud m\u00e9r\u00edteni az \u00e9n tapasztalatomb\u00f3l, illetve az\u00e1ltalam m\u00e1shol olvasottak le\u00edr\u00e1s\u00e1b\u00f3l.","type":"rich"}