1.0Lélekmelegítőhttps://lelekmelegito.cafeblog.huPhoebehttps://lelekmelegito.cafeblog.hu/author/phoebe/<h2><span style="color: maroon"></span> </h2>Annyi helyen olvassuk, hogy<em> törődj magaddal</em>, és tudjuk, hogy kéne, mégsem csináljuk. Sőt, főleg akkor nem, ha annyira nagy a stressz, hogy érezzük is, hogy le kéne állni, és nem tesszük. Akkor még jobban futunk.<br />Ha meg is állunk, jön a hétvége, akkor <em>jönnek a kötelező körök</em>, jön a gyerek, a kutya, a macska, és utána ha marad idő,<em> akkor sem magunkban töltjük, mintha menekülnénk attól, hogy egy kicsit magunkkal törődjünk</em>, "kimozdulunk":elrohanunk barátokkal-rokonokkal találkozni, filmet nézünk, lógunk a neten, sportolunk házon kívül, kirándulunk. Mondván, hogy kikapcsolódunk.<br /><em>De igazán tudunk-e magunkkal törődni, ha soha nem szánunk időt arra, hogy minden külső inger nélkül valóban magunkban maradjuk, és tényleg törődjünk magunkkal?</em> Ápoljuk a testi valónkat, utat engedjünk a saját magunkkal való kommunikációnak? <em>Hogy csak befele koncentráljunk? Szoktunk ilyet csinálni?</em> Nagyon ritkán.<br />Mi lehet ennek az oka? Az ok egyrészt gyakorlatias, ugyan kinek van erre ideje?(Kézenfekvő ürügy, de itt nem órákban kell naponta gondolkodni, így az idő kérdése valóban kifogás.) Másrészt nem is tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá? <em>A nyugati kultúrában ciki egyedül lenni, és csak úgy lenni is ciki, mindenféle cselekvés nélkül</em>. Létezni. Sőt, minél "pörgősebben" élünk, annál nagyobb megelégedettséggel meséljük ezt másoknak, mintha az, hogy mérgezett egerek módjára futunk egyik helyről a másikra, valamiféle  ideális, belső harmóniát tükröző normális állapot lenne....Az ilyen ember, aki imádja ezt hangsúlyozni, magának sem vallja be sokszor, hogy a pörgést azért választja, mert mihelyt megáll a pörgés, egy nagy űr keletkezik, a saját lelkének az üressége...Félelmetessé válik a csend, eltűnt a külső környezet, és jaj, senki nem figyel rá, neki pedig <em>nincs mondanivalója saját magának</em>. Mondjuk úgy, unatkozik, de ennél is rosszabb történik:<em>unja saját magát</em>. Nem elkeserítő ez?<br />Hogyan fejlesszük önmagunkban a képességet, hogy a külvilág állandó visszajelzései nélkül is élvezzük a saját társaságunkat?Hogy ne rettegjünk az egyedülléttől? Ne akadjunk ki, ha megáll a pörgés? Sok évvel ezelőtt megtaláltam erre a saját válaszaimat. Remélem, másoknak is sikerül. Nemsokára írok néhány egyszerű befele figyelő technikáról, amit mások is használhatnak.<br />Te hanyagolod magad? Ha igen, miért?Félsz az ürességtől? Félsz a magánytól?Nem tudnád a magad társaságában jól érezni magadat? Ha nem hanyagolod magad, milyen rövid rituáléid vannak, amikor csak befele figyelsz? Gondolod, hogy ez a probléma csak a rohanó világ sajátja?<br />rich