Nagyon szeretem a valóságshowkat. Mindig érdekes, ahogy ismeretlen emberek arctalan csoportjából kialakul egy közösség, szimpátiák és ellenérzések. Az is megragad, ahogy egy ember egy ilyen műsor folyamatában változik, mert bizonyos idő elteltével ez is lezajlik a szemünk előtt. Mindenképpen érdekes látni, hogy a be-és összezártság időnként milyen szélsőségekre ragadtatja az embereket. Semmiképpen nem üdülés ez, hiszen még a barátainkkal sem könnyű együtt lakni huzamosabb ideig, képzeljük el ezt vadidegenekkel, ráadásul nincs hova menni a konfliktusok elöl, nincs külvilág. Akit egy kicsit is érdekel a csoportpszichológia, az minden bizonnyal érdeklődéssel figyeli ezeket az adásokat.
Az, hogy ki nyer, a VV5-ben is, és itt a VV6-ban is kb két hónap után kezdett kirajzolódni. Ha megnézzük az előző szériát is, és ezt, akkor azt láthatjuk, hogy a második helyezett a “jófiú” (Csaba) és a “jókislány” (Zsófi) lett, akik hamvasságukkal, vagy korrektségükkel kevesek voltak arra, hogy megnyerjék a játékot. Ahogy a közéletben sem a szerény, csendes politikus lesz feltétlen az emberek kedvence. Ez a karakter, a jó, szimpatikus ugyan, de nem feltétlenül érdekes.
Az előző széria Attilája megjelent a hatodikban is Viki képében, de még egyszer már nem kellett a közönségnek a taktikus, mert a taktikus bizony sokszor aljas is. Attila annyival tudott többet Vikinél, hogy először látott a közönség taktikust, azaz izgalmas volt, és a szerelmi szállal ugyanakkor megmutatta, milyen esendő is valójában. Vikinek nem volt ilyen oldala, és a nézők a Simon-ügyet sem igazán bocsátották meg neki, nem beszélve arról, hogy kissé nagyképűen ő előre borítékolta magának a győzelmet. Zsófi nem hitt a győzelmében soha, nem is nyert. Aurélionál lehetett az érezni, hogy kezdettől elég érdekes, hangos, központi szereplője a műsornak, gyakran vicces, mindenképpen fenntartja az érdeklődést a csajozással, a heves reakcióival, erős karakter, ugyanakkor szeretnivaló a Papához való kötődéssel, a pókiszonyával, a hisztijeivel. Színesebb egyéniség mint Viki, akinek igazából csak a cselszövő arcát láttuk, ritkán engedett a felszín mögé látni, és Zsófi, aki a rózsaszín mázat csak időnként tudta levakarni magáról.
A nyertes karakter szerintem alapvetően mindig kitűnik a tömegből, soha nem egyszínű, mindig vannak negatív tulajdonságai, de pont ettől lesz emberi, mindig van “béna” oldala, de nem antihős. Kicsit olyan, amilyen a közönség is: gyarló, béna, rossz tulajdonságai vannak, de alapvetően szerethető, vicces figura. Fontos az is, hogy a csoportban kivívjon magának egy erős pozíciót. Társasági ember, jól kommunikál, és vagy hagyja, hogy időnként látszódjon a gyenge oldala, vagy nem tudja leplezni megfelelően. Ettől lesz hiteles a kivülállók szemében.
én személy szerint Vikinek drukkoltam, örültem volna, ha végre egy lány nyeri a szériát, és igazán érdekes karaktere volt a műsornak, első igazi jó női szereplő a vv4-es éva óta szerintem. sajnáltam, hogy nem ő vitte el a fődíjat, de aurélió is megérdemelte.